32 bites esetleges bithibás üzenetek továbbításakor elengedhetetlen egy hatékony hibajavító kód (ECC) kiválasztása. Mivel a Reed-Solomon algoritmusok jobban megfelelnek bájtszintű hibák esetén, a kezdeti tesztelés problémákat tárt fel a véletlenszerű bitfordítások kezelése során. Ez a cikk megvizsgálja az ECC összevonását CRC-ellenőrzésekkel és különböző ECC-kkel, például Hamming és BCH-kódokkal. Nagyobb rugalmasságot és megbízhatóságot kínálnak ezek a rendszerek, különösen nagy hiba esetén, amikor a bitek akár 15%-a is véletlenszerűen átfordulhat. Az egyes technikák előnyeinek ismeretében a fejlesztők javíthatják az adatok integritását és csökkenthetik az újraküldések számát.